2015.04.04. 21:43, Rysel
Hol is kezdjem.. Hmm.. Áhh megvan! Felkeltem. Halk nyüszögések zavarták meg a pihentető alvásomat. Fordultam jobbra majd balra, hátha múlik a zaj. Keservesen próbáltam kizárni a zavaró tényezőket, egészen addig amég ki nem pattant a szemem! Basszus, a kutya! Hány óra? Reggel 7. Akkor még időben vagyunk. Drága kutyusom - kis keverék eb, Németjuhász és tán Mudi van benne - mindig nyüszögéssel jelzi, hogy itt az idő, menni kell vagy takaríthatsz. Általában elsőre felkelek rá, de valamiért most nem sikerült felfognom mi is ez a "zaj". Összefogtam a hajam - na had dicsekedjek már egy kicsit, a zöld szín után tegnap pirosas-rózsaszínre lett befestve, nekem eszméletlenül tetszik! - fogtam és indultunk is le. Na de nem úgy megy, mint ahogy azt ti gondoljátok. Mivel a combcsontja nem illeszkedik rendesen az izületbe, a kutyusnak egyáltalán nem szabad lépcsőznie. Mi hát a teendő? Viszed, mint egy kis gyereket. Hány kiló a kutya? 14. Hányadikon lakunk? 4. Hát ha ez nem sport, akkor nem tudom micsoda. Egy nap háromszor le a kutyust és fel a kutyust az emeletre. Igaz, egy kis mozgás nem árt, de fogyni se szeretnék.
A reggeli kis séta után el is kezdtem a rituálét.
-
Kisétálsz lassan a konyhába, hulla sápadt és álmos fejjel, kócos hajjal.
-
Elslattyogsz a kávéfőzőig, bekapcsolod.
-
Majd a TÖK ÜRES kávéfőzőt elindítod, hogy nyomja ki neked a mennyei mannát..
Nah hát igen, ez nem teljesen így szokott kinézni. Egészen szerencsétlenül indult a nap, és szirkát szórtak a szemeim a kávéfőzőre. Szerencsére ő nem tudja felfogni, pedig már elég sokszor elmenekült volna valószínüleg. Főleg mikor kifut a kávé, ohhó milyen csúnya szempárral nézhetne szembe, ha tudna..

Miután már sikeresen elkészítettem a tejeskávém - fél bögre kávé, fél bögre tej és két kiló cukor, így a finom - feleszméltem, hogy valaki hiányzik. A drága anyukám. Igen, már az elején furcsa volt, egy apró kis hiányérzet társult a kávé mellé, de azt hittem, hogy csak a fáradtság teszi. Realizáltam, hogy boltba van és azzal a lendülettem be is görnyedtem a laptop elé, hogy a zenéimet elindítsam. Amikor megérkezett, jött is a napi ökörködés. Youtube -> London Boys -> Két lökött táncikál a négyzetméteres konyhába. No de ez csak a kezdet.
Utána feltettem a kérdést, hogy ők fel tudják-e húzni az egyik szemöldöküket! Anyum sírt már a nevetéstől, annyit szenvedett vele öcsém és ő is. Viszont egyszerűen képtelenek rá, én meg ott villogtam vele. :D
Eme kis "mutatvány" után komoly arccal egymással szembe leültünk és megtárgyaltuk a húsvéti teendőket. Konkrétan csak annyit, hogy kitakarítunk és egy locsolót se engedünk be a lakásba. Nagyjából minden húsvét alkalmával ez van. Nincs tojásfestés, királyi lakoma vagy egyéb ilyen felesleges dolog.. Ez megmarad azoknak, akiknek van erre idejük. (Nem mintha nekem nem lenne)
***
Nagy unalmaim közepette, kitaláltam, hogy én Tiramisut akarok csinálni. Felvázoltam anyunak a haditervet, aki elég kétségbeesetten tekintett rám. Tudni kell rólam, hogy még egy piskótát sem tudok kikeverni, nem hogy rögtön Tiramisut készítsek. Remegő kezekkel nyújtotta át a pénzt az összetevőkre és el is teleportált otthonról. (kivitte a kutyust~)
Bőszen fel is vásároltam mindent, és kipakoltam a hozzávalókat. Addig az eszembe se jutott, hogy elolvassam az elkészítését. Ekkor felnyitottam a laptopot, felkerestem az oldalt, ahol az összetevőket néztem és azzal a lendülettel le is csuktam a tetejét. Mire vállalkoztam, édes istenem.. Másfél órát szórakoztam vele, mire a krém összeállt. A többi fél órát már csak mártogatás, öntögetés, kakaó szórás vette el és mehet is be a hűtőbe.
Délután négy órakkor ültem újra a laptop elé, headset fel és kiakadás.
A baloldala nem szól. Tekergetem, csavargatom, simítom, tépem, semmi. Zene nélkül kikészülök. El is panaszoltam egyik ismerősömnek facebookon, aki azonnal felajánlott nekem egy headsetet. Először viszakoztam, de a pénztárcám nem engedte meg, hogy újabb nyolcezret kidobjak egy headsetre, így elfogadtam a kölcsön headsetet. Találka -> Csere (sütiér füles) -> Haza -> Headset on -> Megsüketültem.
Ez a Headset valami csoda! Új színtre emelte a "halgassunk zenét otthon" fogalmát. Már siratom a napot, amikor vissza kell szolgáltatnom a becses gazdájának.
A sokk után megkóstoltuk a Tiramisut, ami egész jó lett! Kissé szétázott a babapiskóta és egy kicsit szétfolyik az egész, de finomnak finom. Azóta itt ülök a számítógép elött, zenét hallgatok, blogot írok, beszégletek facebookon. Tehát tök felesleges dolgokkal töltöm el az időmet, ahelyett, hogy végre kiírhatnám a Kémiát vagy az Élettant.
Egy szónak is hatszáz a vége, Boldog Nyuszit!